Miből lesz a cserebogár?
Közös névnapunk van, ezért gondoltam ma reggel a Papára. Aztán úgy alakult a napom, hogy F. barátom (és részbeni mecénásom) is eszembe jutott, különös tekintettel az egyik sikeres profiljára a sok közül. Lakberendezés. Abban nagyon ott van. Reklámot most nem csinálnék, elég legyen annyi, hogy a Kedvesével együtt néhány év alatt divatformáló trendet tudtak kreálni egy egzotikus stílusból, ami azért nem kis dolog. Főleg itt, ebben a szeretett, ámde sajnos közismerten nagyon igénytelen "Kurva országban".
És itt jött a kapcsolódási pont. Vagyis: hogyan kezdik a leendő lakberendezők?
Például úgy - mondaná az Öreg erre, utólag már jóízűen röhögve az egészen - mint a F. kezdte, azon a házibulin, huszonegy évvel ezelőtt! Emlékszel? Már amikor a lépcsőházban mentem fel a lakásra másnap délelőtt, akkor éreztem, hogy valami történt. Hogy tényleg nem viccből járt kint az URH járőr előző éjjel, háromszor is.
Aztán a lakásban már világos volt minden. Legfőképpen az, hogy miért nem vártátok meg, amíg hazaérek. Mert a F. "alkotott". Nem mondom: ha nem az én lakásomról van szó, feltételek nélkül tetszett volna a műve, annyira újszerű és radikális volt az átalakítás. Azok a félszáraz Piros Arany jégcsapok a konyha plafonján! A finom ízléssel, éppen csak halványan összevérezett törött poharak a teraszon, a virágládákban! Az op-art mintás padlószőnyeg, azokkal a halvány, ámde tartós színes foltokkal! De minden közül a WC mutatta a leginkább a leendő határozott lakberendezői kezek munkáját: alig másfél négyzetméter, a felismerhetetlenségig átalakítva.
- Hát igen. Végül oda zártuk be, mert nem volt jobb ötletünk - mondom erre mélabúsan, kicsit összerezzenve az élmény felidézésétől.
- Persze: azt hittétek, hogy ott nincs semmi, amivel "alkotni" tudna, igaz? De a zsenit nem lehet megzabolázni! Az a lábnyom-alakú szellőzőnyílás az ajtón, te jó ég! És a vécélánc, mint egy szecessziós inda-motívum, feltekeredve a mosdó lefolyójára! Gyönyörű volt, legalább annyira, mint a lábrácsból készített miniatűr haltenyészet-makett, azokkal a mozaikszerűen csillogó, ismeretlen eredetű folyadékokkal a rács közeiben. Mégis, leginkább a lehúzó kerámia fogantyújának és az általa a fajanszba ütött lyuknak az ellenpontos szerkesztése fogott meg. Bevallom, addig azt hittem F.-ről, hogy egy tizenkettő egy tucat, hülye kamaszgyerek. De aki ilyen minőségű munkát tud végezni, ennyire rövid idő alatt, szerszámok nélkül, beszorítva egy ekkora kis helyre, csak a saját kezeire és a korlátozottan adott alapanyagokra támaszkodva, az nyilvánvalóan csak egy zseni lehet!
Tulajdonképpen ezért is nem hívtam fel utána a faterját, hogy fizesse meg az okozott kárt. Mert mi van, ha megfordul a dolog, és ő nyújt be egy számlát nekem, a "trendi lakás-átalakítás" költségeiről? Az egész panellakás nem is ért annyit, amennyiből ki tudtam volna fizetni!
Hát így valahogy. F. azóta komoly üzletember lett, munkái szerepelnek a szép Otthon-ban, a Lakáskultúrában, és sok más helyen. Mi pedig az Öreggel büszkék vagyunk rá, hogy anno az első komolyabb munkáját nálunk végezte!
