2007, most meg 2015 Nyolc év - nagy idő, mondhatnánk. Pedig nem.
Ma is, ugyanígy, várom a napfelkeltét. és ma is, ugyanígy, nem olvassa az, akinek írom.
az 500. napon
összegzem magam.
Szólok: hosszú...és nagyjából értelmetlen... Csak akkor olvasd el, ha
ismersz, mert nincs még hathatós ellenméreg.
Van itt minden: bazár a javából!
(Vigyázat! Vírus, baktériumtenyésztő mocsok. Moss kezet, moss agyat!)
hehe
Van:
- hűdejólérzemmagam vs. "in nomine Patri..."
- szeretlekbenneteket vs. ócska félmosoly
- népszerűségiindex vs. "hol van, hol van, hol van ő?"
- sokismerősős egyenlet vs. "Ki itt belépsz, hagyj fel..."
- szerelmek, barátságok, ismeretségek a dobozban vs. "csak félig lenne
meg, az ami nincs..."
Lehetne:
- méltó és magasztaló...vénséges,
ragaszkodó...hűséges, halasztható...álságos, álmodozó...okos,
olvadozó...
Nincs:
- utolsó randevú...és elsőszülött szerető...
500 nap, ugyanannyi éjszaka. Még egyszer ennyi és egy éjszaka? Ezeregy éjszaka.
Szindbád megköszönte Harun-al-Rashid vendéglátását, aztán elindult a
sötét sikátorban, hazafelé.
[majmok, emberi ruhában, szemből, balról, jobbról...csak jönnek
egyre...visongva, lelkesedve... Hazaérsz-e, öreg hajós?]
Ha valakinek ártottam, most tegye fel a kezét - vagy hallgasson
mindörökre! Öklendezve állok a falnál, körmöm szinte karom, karom
szinte köröm. Kapaszkodom, látod? Ott, ahol éppen a falat érem, egy
Kőmíjjes Kelemenné szomorkás arcát simíthatom, kaparhatom. De belátás,
Ember! Hiszen ez már több a sokknál.
"Tegye a kezeit a tarkójára! Semmi hirtelen mozdulat! Semmi gyors
gondolat! Ha nem csinál balhét, holnap reggel szépen elengedjük... Ez
az..."
És így azután az 501. napon kipihenten és korán kelek majd. Mielőtt
bárki bármit mondana, kiállok a napkeleti teraszra, és visszanyelve
könnyeimet, azt kiabálom:
- Hé! Nap! Felkeltem!!!
Utóirat: ne sajnáljatok! Kicsit többet ittam talán a kelleténél. Vagy
kicsit kevesebbet... Holnapra kutya bajom!
Mindenkinek öleléS.
