A szemlélődés mindig lefoglalt. Talán már "jó csecsemő" is úgy lettem, hogy ingerekben gazdag környezetem emésztgetésével remekül eltöltöttem az időt, unatkozás, sírás-rívás és nyűgösködések nélkül.
Remekül töltöm azóta is időmet: nézek, és néha örömmel veszem…