A nyelvtudás jó, a nyelvtudás hasznos. Vita nincs. Minden nyelv tudása többé, jobbá tesz. Van azért egy, amit nem tanítanak sehol, amit többen beszélnek, mint a kínait és az angolt együtt, mégis kevesebben értenek a világon.
És ezen a nyelven nincsenek versek, drámák... azaz vannak, csak éppen azt is kevesen írják és olvassák.
A szeretet-nyelvről beszélek. Arról, ami mindenkinél más. Kinek az ölelés, a testi kapcsolat, kinek az ajándék, a megfogható valami. Másoknak az idő, az odafigyelés. Megint másoknak a bizalom, a biztonság (anyagi, érzelmi, akár mindkettő...).
Régebben teszteltük magunkat. A "régebben" azt az időszakot jelenti, ami az első randevú és az utolsó találkozás közötti időt jelenti, valamikor a kézen fogva tűzugrás előtt, vagy után. MindEgy.
Manapság is teszteljük egymást. Szavak, tettek, bizalmak és hibák, veszteségek és virágillatok kavarognak közöttünk. És beszélünk, a saját szeretet-nyelvünkön. ketten két félét.
Bárkinek bármit megadnék ebben a pillanatban, aki tud ő-szeretetnyelvről én-szeretetnyelvre fordítani, és vissza. Nem viccelek: bármit.
2015 márc. 30