hommage á John Lennon
Keléskor vette észre magán a keléseket. Francba, hogy mikor olyan jó fekély-es ez az ágy! És felfekvéskor még semmi bajom se volt! Orvul támadó kór. A megoldás: irány Joe, aki orv-os.
- Ez talán-y... - mondta Joe, a bőrét nézegetve.
- Mi az az "y", halálos?- kérdezte.
- Nem, semmi kép! - nyugtatta Joe Seduxen.
- Akkor miteszer vele?
- Írok ceptet, ha nem váladékozik be, majd visszajössz egy re-ceptért. Most pedig menj el Szim-hez. Ő majd segít.
- Gondolod - kérdezte, öregesen agg-ódva. - Nem is tudom... épen rá lenne szükségem, de így, betegen...?!
- Ne vitatkozz, menj! Szim patikus. Nála kiváltod ezt, aztán jöhet a recept-tor! Utána más ként fogsz érezni, meglátod.
Dühöngve menta, bolt felé jött boróka. Magjában így szélt be:
- A fenékbe! Joe Seduxen észrevette, hogy nem jól festek! Nyugtalanító pacák... - morfondírozta magát útközben. - És Kölnben is: nem akarok én más ként! Saját-ként látok, így szoptam meg magam! Az-zal találkozott az utcán, és együtt mentek inkább. Kocs ma a megoldás.
És más Napra kutya baja lett. A Szim-patikus vár hat.
Mert itta. Vége.
