HTML

írásblog

Írások - mindenféléről, ami a szerzőt valaha is foglalkoztatta. Részben szép- más részben ronda-irodalom, szubjektív naplótöredékek, eszmefuttatások és gondolatkísérletek váltakoznak véleménynyilvánításokkal és megjelent vagy megjelentetésre kész, befejezett írásokkal.

Friss topikok

  • anyacska7: Na ez tetszett. Az írás olyan ....szívvel írt. Tetszett.:) (2013.07.20. 18:47) Amolyan portréféleség
  • anyacska7: hihi, ez jó:)Lehet, hogy én is el kéne kezdjem borotválni? Azt a keveset ishihihi (2013.07.20. 18:33) Naplótöredék
  • anyacska7: szívfájitóan keserű. Egyszerre szép és mégse.Ez nem szépség. Ez valami megfoghatatlan. Sz (2013.07.20. 18:29) Szerelmeim

29.
március

Szerelmeim

Francescoli  |  3 komment

Szerelmeim, az az egy
/hommage á J., egy ismeretlen ismerős/


Sokan vannak, az az Egy. Ahogy az egyik-Ő mondja: Jajj, Sanyi, te mindenkit szeretsz! Lesütöm a szememet ilyenkor, de nem a szégyentől, hanem a tehetetlenségtől, hogy nem érti. Hogy Ő sem érti. Hogy pont Ő nem érti!

Igen, mindegyiket szeretem, aki abban a szerelmem-ruhában jár, amit csak én látok.

A Világ legnagyobb szabója dolgozik az Ő ruháikon, és sohasem végez, sohasem lesz készen a ruhájuk. Keresztszálak és futószálak gyönyörűséges egyvelege borítja őket, tetőtől talpig. Nyakuknál szorosan gombolt a ruha, és még a gyönyörű bokájukat is eltakarja.

Nem tudom, hogyan készül ez a ruha, csak azt tudom, miből van, és mennyi ideig készül. (Sokáig. Pontosan egy életen át). Hogy magadra ismerhess, hogy Te is ilyen ruhát hordasz talán - így hát te is a szerelmeim vagy - most elmondom, miből vannak a ruha szálai.

Ami mindent tart, és a bársonyosságot, a libbenékenységet és a finoman leomló súlyt adja, az a megcsalatottság, az elhagyatottság, a reménytelenség és a szeretetlenség. És a félelem mindezektől, és a tudata mindezeknek.

Ami rávetül ezekre a szálakra, átbújva alattuk-felettük, és összetartja a ruhát, az a szeretet, az ész, a szív, a csak azért is élni akarás, a ki tudja, honnan jött erő, a szépség, a pillantás szépsége, vagy akár egy ősz hajszálé, egy anyajegyé, egy eltévedt pihe szépsége a szem alatt, amelyen együvé tartozásunk aktusa után megcsillan valami. Valami, ami lehet a szeretkezés utáni forró, édes izzadtság éppúgy, mint egy szívfájdítóan sós könnycsepp.

Ilyen ruhát hordanak mind a szerelmeim, az az Egy.

Amikor találkozunk, én a legszebb ünneplőmet öltöm fel, amiről azt hiszem, ugyanolyan anyagból készül, mint az övék. De nem: az én ruhám átlátszik, csontomig, velőmig. De csak az látja így, aki szerelmeim egyike.

Látsz engem? Jó. Én is látlak, Szerelmem. És amikor a szemgolyóimmal már egy holló repül, akkor is látni foglak. Ha pedig nekem kell megélnem, hogy kiterítve lássalak, szép ruhádban fekve az utolsó fekhelyeden, bízhatsz benne, hogy azonosítani foglak.
"Igen, Ő az én Szerelmeim, az az Egy. Nézzék csak a ruháját... Látják?!"

Aztán majd elvisznek minket, Téged a föld alá, vagy szétszórva a levegőbe, vízbe, engem meg, aki olyat lát, ami "nincs is", engem egy hosszú pihenőre a Sárga Házba. Pihenhetünk örökké. Te a szép ruhádban, amit csak én látok. Én meg magamban, csukott szemmel, meztelenül-felöltözve várva, amíg eljön a második találkozás napja.

2009

Címkék: szerelem férfivágy önélet

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://smints.blog.hu/api/trackback/id/tr15179386

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

anyacska7 2013.07.20. 18:29:57

szívfájitóan keserű. Egyszerre szép és mégse.Ez nem szépség. Ez valami megfoghatatlan.
Sz