HTML

írásblog

Írások - mindenféléről, ami a szerzőt valaha is foglalkoztatta. Részben szép- más részben ronda-irodalom, szubjektív naplótöredékek, eszmefuttatások és gondolatkísérletek váltakoznak véleménynyilvánításokkal és megjelent vagy megjelentetésre kész, befejezett írásokkal.

Friss topikok

  • anyacska7: Na ez tetszett. Az írás olyan ....szívvel írt. Tetszett.:) (2013.07.20. 18:47) Amolyan portréféleség
  • anyacska7: hihi, ez jó:)Lehet, hogy én is el kéne kezdjem borotválni? Azt a keveset ishihihi (2013.07.20. 18:33) Naplótöredék
  • anyacska7: szívfájitóan keserű. Egyszerre szép és mégse.Ez nem szépség. Ez valami megfoghatatlan. Sz (2013.07.20. 18:29) Szerelmeim

HOMMAGE á CORTAZAR
I.

Egy elnyújtott, öblös dudálás hangzott az Alagút felől.

Az öreg Fáma csak bólintott, aztán fütyörészve locsolgatta tovább a Kis Virágokat, számon tartva sorrendjüket szomjúságuk szerint. Közben szivarozott, ráadásul tánclépésben hordozta körbe a kopott alumínium kannát a kertben. A házból szólt a rádió, éppen a délutáni híreket mondták. És Ő végig azon tűnődött, mi legyen másnap az ebéd. Egy Fáma persze - különösen, ha már ezer éves is elmúlt - hét dologra tud egyszerre odafigyelni. A hetedik dolog az a bohókás Dulimanó lett volna, aki most kerekre nyílt szemmel osont a kert végében, az Alagút felé. Nem akarta, hogy a Fáma észrevegye, és beszélgetésbe bonyolódjon vele az Alagútról, a Túlsó Világról, vagy akár a Kis Virágok ápolásának fortélyairól.

A Dulimanók nem szeretik a Fámákat, sem a szagukat, sem csendben és bólogatva állni előttük, mint egy csíntalan gyerek, amíg csak be nem fejezik azt a sok bölcsességet, amit minden alkalommal, kíméletlenül végig mondanak, ahányszor csak egy manó óvatlanságból túl közel merészkedik hozzájuk.

Az Alagútban nem volt gyalogjáró, csak egy pár sín. Természetesen tilos is volt a gyalogos közlekedés. Időnként vonatok robogtak át az Alagúton, általában kétszer tülkölve: egyszer mielőtt besüvítettek volna a sötétségbe, másodszor mikor a vezető meglátta a világos félkört a mozdony ablakából.

Néha háromszor tülkölt egy-egy szerelvény - de lassítani nem lassítottak az "ilyen" járatok sem. Az Alagutat nem takarította senki, csak néhány kóbor kutya tévedt be időnként. Leginkább akkor, amikor éles füleikkel három dudaszót hallottak, viszonylag sűrű egymásutánban.

A pontos menetrendet is csak a Fámák tudták, a kóbor kutyák és a Dulimanók nem. Hiszen a manóknak órájuk sem volt, azt pedig, hogy megkérdezzenek egy Fámát, különösen az Öreget, aki az alagút bejáratánál, a Nagy Virágkert mögötti kis házban élt, azt aztán teljesen értelmetlennek tartották.

A Dulimanó odaért az Alagút bejáratához. A rádióban vége lett a délutáni híreknek. Az utolsó Kis Virág is jóllakott a finom vízzel. Hosszú dudaszó hallatszott, aztán kisvártatva még egy. Az öreg Fáma összevonta szemöldökét, aztán bosszúsan legyintett, és szomorú paso-doblét járva visszaindult a Házba. Két kóbor kutya felkapta a fejét a tülkölésre, aztán hátracsapott fülekkel az Alagút felé indultak.

A Dulimanók borzasztóan kedves, szeretetre méltó lények, de mint tudjuk, teljesen süketek.

Címkék: remény dulimanó fáma Cortazar novellaciklus

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://smints.blog.hu/api/trackback/id/tr45121112

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.