Az én harcom, az én dartsom, az én arcom
Emlékszem, milyen érzés volt 2016 februárjában, szűk két hónapi dobálás után az első 180. Amikor az "ember" elhiszi, hogy nemcsak a televízióban van ilyesmi, de otthon, gyakorlás közben is. Aztán nem otthon, aztán nem gyakorlás közben, hanem barátságos meccsen, aztán versenyen... Aztán megszokottá válik, nincs lefotózás és fészbukozás, csak az újabb strigulákat húzzuk be, a statisztika miatt. Később örülünk, amikor napokig folyamatosan jön a három perfekt nyíl, aztán naponta kettő is néha. És közben megvan az első 170-es kiszálló, és az első olyan sorozat, amikor 3 napon át naponta kettő.
Egy év után jött el a pillanat, amikor túl egy balul sikerült páros-gyakorlómeccsen (Marci, Viktor: sajnálom, hogy tegnap csak ennyire futotta tőlünk, azt hiszem, Ádám megilletődött kicsit, én meg nem voltam eléggé bedobva! :-) ) csakazértis összekapom magam, és a gyakorlás végén egy igazi Sanyi-féle fordítást bemutatva 0:2-ről tudok nyerni öt szettben, a vége felé egy 180-at is becsúsztatva... hogy aztán otthon, lefekvés előtt, megnyugtatandó magam még ledobjak gyorsan három gyakorló meccset, benne további két tökéletes körrel.
Az első napi-három-tökély is megvolt tehát - mi lesz a következő? Nem tudom...de ha Bezzeg Nándi türelme kitart, talán még a nyugdíj-korhatár elérése előtt összejöhet az a nyert leg is! :-D
I love this game...on!
... says the Drummer