HTML

írásblog

Írások - mindenféléről, ami a szerzőt valaha is foglalkoztatta. Részben szép- más részben ronda-irodalom, szubjektív naplótöredékek, eszmefuttatások és gondolatkísérletek váltakoznak véleménynyilvánításokkal és megjelent vagy megjelentetésre kész, befejezett írásokkal.

Friss topikok

  • anyacska7: Na ez tetszett. Az írás olyan ....szívvel írt. Tetszett.:) (2013.07.20. 18:47) Amolyan portréféleség
  • anyacska7: hihi, ez jó:)Lehet, hogy én is el kéne kezdjem borotválni? Azt a keveset ishihihi (2013.07.20. 18:33) Naplótöredék
  • anyacska7: szívfájitóan keserű. Egyszerre szép és mégse.Ez nem szépség. Ez valami megfoghatatlan. Sz (2013.07.20. 18:29) Szerelmeim

23.
november

HH

Francescoli  |  Szólj hozzá!

 

Hétköznapi Hős

 

...nemzőapja Hétköznapi Állat volt, szülőanyja Tipikus Áldozat. A hármas-határ vidékén fogant és született, ahol ma állandóak a villongások Árkádia, Animália és Sapientia lakói között. Persze akkoriban még nem foglalkoztak ilyesmivel az ott élők. Inkább az érdekelte őket, hogy milyen módszerrel lehetne a csontból kiszippantani a velőt, és minél nagyobb összefüggő darabokban lehántani az állatbőröket, hogy aztán beleburkolhassák már nem túl szőrös, így annál fázósabb testüket.

 

Hősnek szerencséje volt abban, hogy az anyja megélte a születését. Aztán szerencséje volt abban is, hogy az apja meg nem. Látszott, hogy a hatalmas istennek - akit többféleképpen neveztek, hol Grrrrhh!, hol meg Oooarrgh! volt az Ő neve - tervei vannak vele.

 

Akivel pedig ilyen kemény nevű isteneknek van szándéka, az nem menekülhet. Hétköznapi tehát kapott egy kurva nagy stemplit a homlokára, hogyaztmondja "HAL-HA-TAT-LAN!", és nekiállt tenni a dolgát.

 

Először még nem volt Szó sem, így sem a Tenni, sem a Dolgát nem volt értelmezhető. Ez keveseknek tűnt fel, hiszen még a nagy, forró narancs és a szürke, világító sziklagolyó kergetőzése az égen: még ez sem volt értelmezhető.

 

Nekiállt hát feltalálni a beszédet. Aztán szép lassan - csak azt tudná, hogy ezt a "szép lassan" nevű baromságot ki találta fel?! - feltalált és megcsinált jó sok mindent. Például: a kereket és a kerámiát. A szövést és a szociális hálót. A szakócát és a szelepet. A feudalizmust, ius primae noctis-ostul... és a fundamentalizmust, robbanó gránátalmástul. Szinte mindent, amit ma láttok, és ami lényeges egyáltalán ebben a világban. Egyébként persze, hogy senki sem tudja, mi lényeges Itt és Most, Nekünk. Talán éppen ezért, a kihívás és az értelmes elfoglaltság miatt találta fel a távcsövet, a rádiócsillagászatot és a SETI-t. Mert "Amíg ezekkel foglalkozunk, talán kevesebbet ölünk!" - gondolta optimistán, ahogyan egy igazi Hétköznapi Hős-höz illik.

 

Ő találta fel a papírt is. Bár sokan azt hiszik, azért, mert írni akart, de az igazság az, hogy inkább azért, mert a lapulevél állandóan kicsípte azt a kényes, kínai mandarin-seggét. Ám ha már létezett a papír, létezett a tinta, nem volt visszaút: a Gondolatok helyet követeltek az örökkévalóság polcán. Hogy hogyan? Egyszerűen: legvégül is feltalált minket, írókat. Sokan azt hiszik, azért, mert elege lett mindenből. De az igazság az, hogy Hétköznapi Hős a mai napig nem tanult meg írni. Velem - meg másokkal, sokakkal - íratja le a Dolgokat. És persze amilyen tökélyre törekvő, soha semmit fel nem adó lelkülete van neki, nem elégedett meg ezzel. Jöttek a Zenészek, a Szobrászok, a Rendezők, a Festők. A sok rokonnak kellettek az állások – és ő gondoskodott is rólunk.

 

Hát, így állunk, Kedveskéim. Szomorú? Dehogy az! Felemelő? Egy szart felemelő! Ez van - és kész. Tesszük a dolgunkat, ahogy tőle tanultuk, génjeinkben örököltük.

 

Sok tízezer évesen H.H.-nek mára rengeteg leszármazottja is van ám - mert menet közben feltalált még olyan csodákat is, mint például a szeretkezés. Ami sokkal-sokkal gyakrabban eredményez fogantatást, mint az állati módon történő közösülés! Azt, hogy a Nő bármikor teherbe eshet, ciklusától függetlenül: azt nem ő találta fel. Azt csak felfedezték, nem is olyan régen.

 

Mára már ott tartunk, hogy ha mindnyájunkat meghívná egy nagy, családi vacsorára, mondjuk jövő csütörtökre, a Holdra, talán ki is ürülne a fél Föld. Hiszen nem maradna rajta más, csak a Hitetlenek, a Pénzkeresők, a Fegyveresek, meg a Menekülők. Ők azok, akik nem rokonai H.H.-nek. Akiknek ősei a Csorda más állataitól származtak, és emberségüket ott hagyták el, ahol először ledobták magukról a nyers állatbőröket.

 

De Hős nem olyan, aki csak úgy meghívna bárkit is a Holdra, vacsorára, csütörtökre. Hiába ős öreg már, azért a magához való esze megvan! Inkább itt marad a Földön, és dolgozik tovább, csendben, az Utolsó Nagy Találmányon. Próbál feltalálni valamilyen csoda(mód)szert, amivel megállapítható, hogy ki a rokon és ki nem az. És aki nem az, annak egy másik csoda(gyógy)szer beadásával el lehetne zárni a vezetékét. A pete- vagy ondóvezetékét, igen. És akkor Nekik nem lennének többé leszármazottaik. És akkor még maximum száz év, és csak Hétköznapi Hős gyermekei, unokái, ükei és szépei élnének majd itt, "e gyönyörű zöld planétán"*

 

Csupa-csupa Hétköznapi Hős. Milyen szép is volna, igaz? Gondolkodtatok már azon, hogy Ti, meg a Tieitek élnétek-e, élnének-e vajon akkor?

 

hehe

 

 

 

*John Updike: Hugging the shore, 1983.

 

 

2008. márc. 03

Címkék: allegória

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://smints.blog.hu/api/trackback/id/tr398103866

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása