...magában alakul, csoportosítja az energiákat testen belül, szüretel, keserű- és édes szőlőt, mazsolát, ami a burkában termett, érett, és csak arra várt, hogy észrevegye. A báb még nem tudja, molyként vagy pillangóként fog kibújni magából. Nem tudja, mikor következik be mindez, és végképpen nem tudja, ott lesz-e az a lepkegyűjtő, akinek zsákjába bele szeretne repülni, önszántából, boldogan és szabadon. Fütyörészve, mondhatnánk - ha a rovarok fütyörésznének.
Egyet tud a báb: visszafelé nem forog semmilyen kerék, így hála az égnek, Brahma-nak vagy bárkinek, aki kereket forgat és időt mozgat, hála a világnak és hála önmagának, hernyó már nem lehet. Azon a történetet már túl van. És aki szereti Kafkát ( a Báb szereti!), annak megváltás a tudat, hogy mindig csak jobb s jobb lesz, ami jön.
Most visszabújok édes és kesernyés mazsoláimból táplálkozni, és szőni tovább a világ legfinomabb és legerősebb szálát. Akár moly, akár pillangó leszek, az a szál fog megtartani, amíg élek. Nem lenne jó elcseszni, mindenféle blogbejegyzések irkálása miatt...