S. érezte, hogy ez a nap valahogy nem jól kezdődik. Voltaképpen röhöghetne is az ember, ha arra ébred, hogy érzi a végbelét. Viszont az ő korában - még az ő kesernyésen fekete humorérzéke mellett is! - ez már nem tréfadolog. A reggel, vagy nevezzük nevén: a kurva hajnal további része is hasonlóan alakult. A végbél (vagy vastagbél? Netán aranyér?) nem jelentkezett az ágyból való kipattanást követően, viszont volt rohanás, liftnek az orra előtt való elhívása, nemszeretem-találkozás az öregasszonnyal a lépcsőházban, morcos vásárlás a boltban, negyed hétkor, kapkodós szendvicsgyártás... de leginkább hideg és sötét. És havas eső, esős hó, havas szél és szeles eső, belesűrítve mind abba a tizenegy percbe, amíg az utcán volt. És előző nap a sietségben elfelejtett sapkát venni. A vasutassztrájk és a várakozás közben a fagyott kézben sisteregve kialvó cigaretta már csak a bónusz volt, hasonlatos a töviskoszorúhoz. Viszont a töviskoszorúnak volt előremutató jellege, az emberiség szempontjából legalábbis, így azután egy fokkal elviselhetőbb lehetett.
Sötét gondolatok, komor jövendölések és az egyébként ritkán érzett "levanszarvabasszameg!" uralták az elméjét. A kis vigyorgós manó, aki általában győzni szokott a maga "minden rosszban van valami jó" szemléletével, most félénken lapult hátul, a kisagy környékén.
- Na, mit fogsz ebből kihozni, kis köcsög?! - kérdezte S. gonoszul. - Mi lehet a jó a végbélrákkal súlyosbított homloküreg-gyulladásban? Vagy most azon agyalsz, hogy megmagyarázd: hogyan lesz a napi négyszáz forintos veszteségből kényelmi szempontból tekintve nyereség? Hogy az a kurva busz háromszor annyiba kerül, cserébe melegebb és egészen a lakásig visz? Ne fáraszd magad! Tudod: "levanszarvabasszameg!" Inkább találj ki valamit, amit megírhatok délelőtt!
[A manó végül a technológiát állította a mai nap fókuszába. Adott kulcsszavakat is, amiket használnom kell. Ezek a következők: öreg, tudomány, túlélés, természetes kiválogatódás, filozófia és gázszámla. Na, gyerünk akkor, lássunk neki. Néha szünetet tartok, olyankor S. gondolkodik, maszturbál, vasal, dolgozik, reggelizik vagy éppen szarik. (Neki) tetszőleges sorrendben, de semmiképpen sem egyszerre.]
M. Tanár Urat akkor zártam a szívembe végleg, amikor az egyik első előadása előtt két mondatban, kicsit szabadkozva elmagyarázta, hogy azért hozza még mindig (!) DVD-lemezen a filmeket, amiket megnézünk, mert "a pendrájvomra is kiírtam ugyan néhányat tavaly, de sajnos kiderült, hogy a főiskolai gépeken futó rendszer még nem ismeri fel azt a video codec-et, amit az unokám telepített nekem otthon." 83 éves volt akkor. Az előadáson azután a műveltség fogalmáról és a műveltség-eszményben az elmúlt hat-nyolcezer évben beállott változásokról esett szó.
A tudomány az öreg logikus fejtegetése nyomán a szemünk láttára változott mana-rítusból vallássá, majd a vallást kikezdő modern, jóindulatú porcelánbolti elefánttá, hogy végül eljusson a XXI. századi új fétisig, a technológiáig. A használatba vett tudományig.
Régebben a túlélés eszköze volt - mára a természetes kiválogatódás része. Ha igaz a teória, amit egy brit kutatócsoport fogalmazott meg néhány éve, akkor fajunk újabb változás előtt áll. A homo sapiens sapiens újra osztódik, mint egy virgonc baktérium. Lesz belőle egy gazdag, szép, kényelmes faj, akik a mainál nagyobb méretekkel rendelkeznek majd (nem röhög! Általában a testméretekről van most szó!), szőrtelenebb testükkel benépesítik a Földet. Halleluja. A másik fajta csökkenti a méreteit (kevesebb táplálék!), megtartja a szőrét (kevesebb fűtési energia!), és leköltözik a föld alá. Halleluja II. Minderre a kutatók adnak harminc ezer évet, maximum.
Önjelölt amatőr-filozófusként tekintsünk el olyan apróságoktól, hogy a mostani civilizációnk összesen nem áll fenn annyi ideje, mint ami ennek az időnek a negyedét kitenné. Azt se' nézzük, hogy a tudomány már régen elérte az önkiirtási-kapacitásunk sokszorosát, miközben egy kurva Mars-terraformálási kísérletbe sem kezdtünk bele, pedig lehetséges volna, évtizedek óta. Nézzük csak azt: te, vagy én, azaz az "ember" melyik fajtához fog tartozni? Mi dönt majd, ez alatt a harminc évezred alatt?
A válasz bizony: a technológia! Aki használja, az a föld fölött fog maradni. Szőrét elveszti, lába elsatnyul, bőre kifehéredik. Az első jelek pedig már a nyakunkon vannak, még ha nem is vesszük észre. (Persze mi történne, ha észre is vennénk? Semmi...)
S. nem rendelkezik autóval, sem jogosítvánnyal. Nincs karrierje, életpályája, tőkebefektetése - de még egy jó privát kapcsolata sem valami fontos emberrel, aki a hibernálással foglalkozó intézetben dolgozik. Borotválkozik néha, hogy eltüntesse a szőrt innen-onnan, amitől persze a szőr csak egyre erősebb lesz és gyorsabban nő. Az agyműködése kifinomult, mint egy vad, úgy menekül cikázva a fenyegető hideg, éhség és butaság elől. A technológiát megpróbálja csak azért is szolgának tekinteni, ahogyan az "ősök" próbálták, évszázadokkal ezelőtt. Ma például, amikor átázva beért a lakásba, újra megnézte a gázórát. Sokadszor már a hónapban. A meleg nem elég, a gáz meg fogy. Mint egy kutya - vagy mint egy leendő föld alatt élő morlock-ember - járta körbe a lakást. Végre az egyik ablaknál megtalálta, amit keresett. A technológia ott volt, beszerelve az ablakba. Nem a mai, teljesen automata fajta, de már nem is a régi, kilinccsel működő változat, amiről mindig lehet tudni, hogy nyitva van, vagy zárva. Ez a kis kallantyú rá várt: ha itt megböki, amott elcsavarja, akkor megszűnik a kinti jéghideg levegő beáramlása. Ha nem veszi észre, hogy nyári állásból téli pozícióba kell váltani, akkor megfagy, vagy a gatyáját is ráfizeti a fűtésre.
Vagy leköltözik a föld alá már most, hiszen ott mindig egyenletes a hőmérséklet. Minek várni harminc ezer évet, nem igaz?
[Amióta átállítottam az ablak szellőzőjét, egyre jobb idő van. Barátságos itt a földfelszínen. Maradok még egy kicsit. A WC-n ülve eszembe jutott egy érdekes dolog. Tudtátok, hogy Harappa birodalmában senki sem szart a szabad ég alatt, vagy pláne nem a szobában? Bizony: vízöblítéses klozet volt minden házban. Pedig még Krisztus születéséig is hátra volt nagyjából kétezer-hatszáz év!]
2009 január
