A szemlélődés mindig lefoglalt. Talán már "jó csecsemő" is úgy lettem, hogy ingerekben gazdag környezetem emésztgetésével remekül eltöltöttem az időt, unatkozás, sírás-rívás és nyűgösködések nélkül.
Remekül töltöm azóta is időmet: nézek, és néha örömmel veszem észre, hogy látok, meglátok ezt-azt. Legalábbis látni vélek. És ilyenkor örülök. Függetlenül attól, hogy a látvány szép-e vagy sem. Hogy VAN látvány, az a legfontosabb. Ezért áldassanak a "látók"!
néz, nézek, nézem
nézek, mint azon a régi vonatablakon át, ki a semmibe, a semmiben meg ott egy valami, félig takarva, vízcseppek a szandálomon, ja: most tél van, nem nyár, tényleg, ne nevettessem már ki magam.
nézek, mint a moziban: hangos, erőszakos, drága és olcsó egyszerre, de most csak ez jutott eszembe, és hogy a későbbire menjünk, mert már sötét lesz, és nagyfiúk vagyunk, különben is, majd kószálunk a városban. "láttad, ide jött az a mentő...de mi baja?...az igazi vér, ott a lépcsőn?", igen, az vér, van annál rosszabb is, például szarrá verlek csocsóban, azt hitted, majd úgy csinálom, hogy nyerjél? egy frászt!, jöhet a visszavágó is, kilenc-egy után nyolc-kettő, fejlődsz fiam, fejlődsz, legközelebb már sörbe játszunk, de azért a cigire ne szokj rá.
nézem, ahogyan dupla takaró alá bújva szuszog, az ő szobájában nem fűtünk, minek, úgyis inkább mellettem, velem alszik, amíg még. aztán majd egyedül, aztán már a moziba is nélkülem, rendben, így kell lennie, olyan szép! mondja az anyám, végre valaki a családban, gondolom én, ennek így kell lennie, én majd beülök valahová, arra a pár évre-évtizedre, beülök valahová, mint most is néha.
nézek, előre, a szemem nyitva, de nem mozognak a golyók, csak nagyon lassan összecsúsznak, közben a szám ugyanolyan lassan szétnyílik, mindjárt a nyálam is elkezd folyni talán, nincs kedvem letörölni, a Dédi szokott néha így nézni, nekem még korai, neki már jó: csak a saját képeit nézi egész nap, vagy a tévét, neki már egyszerű, és jön a doktornő minden héten, olyankor sírhat nyugodtan, amikor meg a pedikűrös kislány jön kéthetente, olyankor néha nevet, egyébként neki már jó, én is törekszem.
nézem a képeimet, rendezgetem, osztályozom, ismerősök és ismeretlenek, nagyon jó albumaim vannak, szagosak-színesek, van mozgóképes is, jubileumi kiállítást nyitok meg magamból magamnak, "az agyi mozgófényképezés 38 éve", ingyenes betekintés, a kulcsszó a legszebb: retrospektív.
visszanézés.
visszanéz, és?
2010 június
