a közeledésről

/részlet a "További Magvas Bölcsességek Kéziszótára - avagy miként próbáltam Osho-vá válni, de legalábbis a 3 danos, zöld öves lelki-Jedi szintet elérni" c., negyven éve készülő könyvemből. Mely minden kétséget kizáróan a 2029/30-as Téli Könyvvásár ezoterikus Pavilonjának legnagyobb slágere lesz majd./

A ma reggelt a közeledésről való elmélkedésnek szenteltem. A tükörben szemlélve magamat, annyi elvesztegetett, nem a jó megfigyelésekre szánt év után észre is vettem, hogy a bal mellem egyértelműen szőrösebb, mint a jobb.

Mint tudjuk - vagyis tudnunk kellene, mindnyájunknak, amennyiben érző és tudatos, a természettel harmóniában élő, érző lények lennénk… -, testünk kódolt válaszokat ad minden kérdésünkre. Pusztán annyi a mi dolgunk, az emberi dolog, hogy jól fogalmazzuk meg a kérdéseket, és észrevegyük, megértsük és feldolgozzuk a rájuk adott válaszokat. Az én kérdésem pedig ez volt a testemhez: miért nem tudok közeledni Egyesekhez, míg Másokhoz igen?

És a testem, íme, megadta a választ. Csak érteni kell a magunk test-nyelvét. Ebben a szép és tiszta reggeli hangulatban megvilágosodás-szerűen fogtam fel, hogy mit üzen a férfi bal melle a jobb mellénél való szőrősebbségével. Semmi mást, mint azt: "Azért nem tudsz Egyesekhez közeledni, miközben Másokhoz meg igen, mert Egyesekhez már amúgy is közel vagy!"

Nagyszerű, felemelő, színes harmóniákba ágyazott szent pillanat volt ez.

Aztán fogtam egy borotvát, és leborotváltam a mellkasomat.

2009